2006. június 20., kedd

mostanában megsokasodtak a kismamák a környezetemben, és ez olyan furcsa gondolatokat ébreszt bennem. mert mind hozzávetőleg velem-velünk egyidősek, és tök fura látni, ahogy átrendeződik az életük. és új célt és új irányt vesz: patetikusan akár azt is mondhatnánk, új értelmet nyer földi létük. és e ponton felvetődik, hogy nekünk melegeknek miért nincs gyerekünk? pedig lehetne. simán. töksimán. múltkor helgáéknál felvetődött, hogy mekkora szitu lenne leszbiknek és melegeknek közösen gyereket nevelniük, mert az milyen jó. és tényleg. azóta is benne a bogár a fülemben. sajna helga együltében történt felajánlkozását csorbítja picit, hogy ő fűnek-fának felajánlja az anyaságot (pontosabban fűt-fát felkér apaságra), de a lényeg nem is ez.

 

mert ugyan mivel vagyunk mi kevesebbek, mint hetero társaink? miért ne nevelhetnénk gyereket? ugyan már, mennyivel jobb egy „becsúszott” váratlan kölyöknek lenni egy veszekedős nyolckerületi lumpen-pereputtyban, mint egy jólkereső kétapás (kétanyás, négy-szülős: két apa plusz két anya) családban? és tudom, ez is csak itt kelet-európában kérdés, de akkor is. miért?

 

én márpedig igenis szeretnék gyereket. nagyon. a megvalósítás persze még várhat, de hogy valamikor, egyszer, még ebben az életben, az biztos. és abban is biztos vagyok (érzem és kész), hogy ugyanolyan jó szülő válik majd belőlem, mint amilyen nagyszerű (hetero) szülők neveltek engem is. mert ez az élet rendje. ilyen egyszerű.

 

egyébiránt: angol minden nap, minden este 5 órában, tegnap kezdődött, haladunk mint állat és egyelőre élvezem. tetszik, bár ez a csoport korántsem hemzseg akkora mókás arcoktól, mint a tavaly nyári. ott nagyon nagyokat alakítottunk, itt inkább szépen komótosan tanulunk. de végülis ezért csinálom.

 

barbival államvizsga óta nem beszéltem, én bunkó voltam aznap, de azonnal bocsánatot kértem, amire ő bevágta a durcát, majd kölcsönös odamondások, faszán megsértettük egymást oda-vissza, és azóta teljes csend. azt hiszem elvesztettem egy barátot, de mivel innentől (vagy már akkor másnaptól) nem is magáról az „ügyről” szól a dolog, hanem a ki mivel sértett meg kit és mikor-ról, hát azon az állásponton vagyok, hogy egy barátsághoz két ember kell: én elnézést kértem, többet nem várhat, nem fogok fejenállni, és ha neki ez kevés, és ennyiben hagyja, akkor ez a barátság pontosan ennyit is ér. csak sajna ezt nehéz elfogadni. szar dolog csalódni, nna.

lejegyezte nyunyó 22:14

2006. június 13., kedd

a mai szexésnewyorkban óriási önelégültséget éreztem magamban, amikor ítön (ethan) azt magyarázta kerrinek (carry), hogy nem kell ágyba rohanni és egymásnak esni másfél hetes „járás” után, mert lehet hogy óriási fetrengés és kielégülés lenne belőle, de egy hosszabb és mélyebb kapcsolat épülhet más alapokra is… és amikor ítön valami olyasmit mondott, hogy „érdemesnek tartalak várnom rád”, nna akkor aztán végképp önigazoltnak hittem magam, hogy iggen, iggen :)

 

mert meggyőződésem, hogy egy kapcsolat elején nem a szex az elsődleges fontosságú. nyilván az is baromi fontos (jómagam is tapasztalhattam már, mekkora galibát okozhat ha nem működik), de az elején biztos hogy nem elsődleges, hacsak nem eleve alkalmi futó kettyintésnek indul a dolog. mert várni a másikra, érdeklődni, tetszeni és tetszelegni, ismerkedni, kivárni, incselkedni-ismerkedni: az már jelent valamit. legalábbis én így gondolom, ilyen kis régimódisan.

 

még jó hogy a foci vb alatt minden nap van két epizód kerri bredsóból, kár hogy csak ezen a héten nézhetem, jövőhéten már minden nap angol.

 

amúgy meg tegnapelőtt jöttünk meg csibésszel szokásos nyúli hétvégénkről, és holnapután már tűzünk is vissza újabb három napra a birtokra. mert mostan rengeteg fejlemények vannak: már levonultak a festők, dolgozik az asztalos, épp készen lett a terasz-burkolás, szőlő-irtás, füvesítés, meg mindenféle hasonló izgalmak. nagyon menő már minden, idén is lesznek nagy baráti grillezések és napozások bubuékkal, helgáékkal, mindenkivel, mint tavaly. ja, nem is, idén peti és laci is tiszteletét teszi majd nyúlon, akiket tavaly nem lehetett lecsalni egyszer sem.

 

na de most spuri tusolni meg aludni, mert reggel korán akarok kelni az egésznapos furmányaim miatt. usgyi.

lejegyezte nyunyó 22:43

2006. június 7., szerda

ülök az asztalomnál és csak piszmogok. nincs már jegyzet amit át kéne nézni, nincs könyv amit ki kéne olvasni, nincs elmélet amit meg kéne tanulni. furcsa. pedig tudtam-sejtettem előre, hogy ekkora űrt hagy majd bennem az egyetem befejezése. csak még szokatlan.

 

államvizsgák? óriási buli volt, rengeteg izgalommal és még több sikerélménnyel. szociológia hétfőn  kemény volt, feszes kérdések, gyomrom görcsben, szívem a torkomban, homoszexualitás-elméletek felvázolásánál bizottság halványan mosolyog, kérdéseket frappánsan állom, tétel-húzásnál ádám-évától indulok, akkora kűrt futok mint plushenko moszkvában, csendben bólogatnak, majd kérdés-özön, érzem a sikert, de csak az esti eredményhirdetésnél és tanszéki pezsgőzésnél nyugszom meg: államvizsga ötös, diplomavédés ötös.

 

ugyanez kommból szerdán egy vicc: rihegés-röhögés, reggel közlik hogy egy huszadrangú igazolás-fecnim hiányzik ezért nem is tehetek záróvizsgát, majd csak januárban, fejem akkora mint egy ház, 40 percet futkorászok és intézkedek hogy nehogymár, már a szak leadása is megfordul fejemben hisz nem ér ennyit az egész, majd mégis, és minden megy simán, almodovar-elemzésemmel besöpröm a dícséreteket, tételhúzásnál kellemeset beszélgetünk, délutáni eredményhirdetésnél pedig bezsebelem egyetemi életem utolsó két ötösét.

 

barbi hármas, kinga hármas, bandi négyes, nem sok ötöst osztogattak. nem mintha bármi jelentősége lenne, kutya nem fogja kérdezni ezután az eredményt, de nekem belül mégis hatalmas visszaigazolás és valódi eredmény. megérte ennyit tanulni, magammal szemben elvárásokat támasztani, annyi mindenről lemondani.

 

és bár ezt egyedül én értem el, magamtól, azt hiszem a családom és csibész nélkül nem ment volna. mindvégig támogattak, mindenben bíztattak, hittek bennem hogy hihessek magamban, és egyáltalán: tűrték a hóbortjaimat, a nyűgjeimet, a kiborító tanulós szeszélyeimet… mindez felbecsülhetetlen jelentőségű számomra. s hogy csibésznek éppúgy sajátja ez az én kis sikerem, már meg se kéne említenem: nélküle és kettőnk nélkül most nem lennék az, aki vagyok.

lejegyezte nyunyó 21:39

2006. május 26., péntek

picit sűrű ez a tavasz nekem.

feldolgozhatatlanul sűrű.

 

délután a neptunban matatva kikerekedett a szemem:

szociológia: abszolvált.

kommunikáció: abszolvált.

hallgatói státusz: felsőoktatásból kilép.

bejegyzés: tanulmányait befejezte, záróvizsgákra jelentkezett.

 

hétfőn szociológia államvizsga plusz diploma-védés,

szerdán kommunikáció államvizsga plusz diplomavédés.

már nagyon várom.

szeretem ezt.

és megszakad a szívem,

hogy nem állíthatom meg az időt.

most.

lejegyezte nyunyó 21:17

2006. március 10., péntek

új könyvtáros szupernyunyit fedeztem ma fel széchenyiben, miközben bandival igyekeztünk megfeszített tempóban jegyzetelni a hátralévő tanulmányokat, nagyon az utolsókat rúgjuk már. de a nyunyi csak dolgozott és dogozott és végre van min pihentetni a szemem két ferge és heller közt...

holnap irány barcelona csibésszel, egy hét városnézés, lötyögés, buzibárok, napozás, tengerpart :) kedden becsatlakoznak leszbi-helgáék is, ha sízés alatt nem untuk meg egymást, most se fogjuk alapon. unatkozni biztos nem fogunk. már csak azért sem, mert pötty-nyi netes utánanézés eredményeként kiírtunk vagy 42 zara, 32 springfield, 25 benetton és 10 sisley shop-címet, mert csibe folyton vérszemet kap külföldön és tripla adag poggyásszal repülünk haza, mert a drágám nem érti, hogy ezek a konfekció-spanyolok úgyis ugyanazt árulják itthon mint ott. tavaly rómából meg granadából is egyedi darabokat szerzett, szerinte. nem baj, kell az újítás, legalább érzetre. én meg jól kinézem az újabb zara-öltönyöm, és majd itthon beszerzem simán.

és ha épp nem városnézés vagy shopping, akkor pedig olyan kínálat van meleg kávézókból, dizsikből, travi-helyekből, hogy kifolyt a szemem, mikor egyik este megpróbáltam kigyűjteni a jobbak címeit... és a fotógalériákban olyan de olyan spanyol pasik-nyunyik-fickók feszítenek, hogy összepisilem magam, ha ez mind tényleg így lesz...mmm, csupa barna szemű, barna hajú, barna bőrű pasi mindenhol, csak győzzek majd sasolni.

közben persze nem győzöm utolérni magam, asszem az mindent elárul a finis-beli hajrámról, hogy még a barcelonai útra is csomagolok vagy 15 fénymásolt tanulmányt és esszét, hátha haladok valamit egy nyugisabb este :)

lejegyezte nyunyó 17:05

2006. március 9., csütörtök

megkérjük kedves olvasóinkat, hogy 14:00 és 16:00 között ne használják az oroszlános udvarra nyíló főbejáratot, és kerüljék az ablakoknál található olvasóhelyek használatát, mert a szemben lévő nemzeti galéria ablakaiból mesterlövészek szűrik ki a putyin-látogatás szempontjából gyanús elemeket…

(országos széchenyi könyvtár hangosbemondó, kedd délután, budavári palota F épület, napsütés, tavasz)

majdnem kiszűrtek :)

lejegyezte nyunyó 18:36

2006. február 23., csütörtök

tegnap és ma valósággal szárnyakat kaptam. haladok mint állat a kidolgozandó anyagaimmal. vártam már ezt az aktív és termékeny időszakomat. tudtam hogy előbb-utóbb eljön, beleesek, belerázódom, és onnantól nincs megállás.

 

közben csibész is pörög rendesen munkahelyén, náluk az évkezdés mindig baromi zsúfolt, ezekben a hetekben jóformán csak ezt hallom folyton: ma üzleti reggeli itt, üzleti ebéd ott, tárgyalásos vacsora emitt, szünetekben flikk-flakkol az éves tervekkel és machinál a bannerekkel :)) persze mindezt csak akkor, amikor nem épp velem síel olaszországban vagy andalog barcelonában…már csak három hét és indulunk :)

 

szóval nyüzsi van. élvezem. közben persze ott a babszem a fenekemben, hogy mi van ha nem sikerül határidőre összeraknom a cuccot (na olyan nincs) vagy ha nem úgy sikerülnek a diplomamunkáim ahogy elterveztem…de ettől szép az egész.

 

barbi tegnap valami asztrológusnál volt, aki négy órán keresztül elemezgette a bolygók állását (10.000ért) és kihozta, hogy a drágámnak milyen csudi jó éve lesz és mi mindenen kell változtatnia az életében… mondtam is barbinak este, ha legközelebb ilyen jóslatra vágyik, nyugodtan perkáljon nekem 10et, én is mondok neki olyanokat, hogy a merkúr állása és a jupiter ellipszise most fedi a holdat ezért férjet és munkát fog találni idén…

 

 

és kitaláltam idén milyen öltönyt veszek a zarában, a tavalyit már unom, és az államvizsgáimra különbenis cukira kell venni a figurát.

a fickómnak meg szorgalmazni fogom most már, hogy egyszer-kétszer nyugodtan essen nekem amikor hazaér a munkából öltönyben úgy ahogy van, mert oltári menő tud lenni olyankor (is). ez csak nem valami fétis?

lejegyezte nyunyó 16:34

2006. február 20., hétfő

sízés után, barcelona előtt:

 

egyhetes sízés úgy röppent el, mintha épp csak vettünk volna egy nagyobb levegőt… persze közben nem tűnt olyan gyorsnak, mindig ez van, utólag pár percnek tűnik az egész. de legalább sűrű pár perc volt, az biztos. a szálloda szuper volt, a pályák részben ismerősek (ugyanabban a régióban voltunk, ahol tavaly, csak másik városkában), a táj meseszép, az idő álmodnivaló… jópofa kaland volt. pár szösszenet azért még idefér:

 

-          csibész úgy tepert az olasz sztrádákon átlag 200zal, hogy egy idő után helgáék már 160nál azt kérdezték: miért lassítunk...

-          az olaszok továbbra is rém lármásak és megfejthetetlenül lezserek: a szállodában rajtunk kívül csak olaszok laktak, így minden étkezés felért egy szociográfiai tanulmánnyal,

-          idén már olyannyira belelendültem a sízésbe, hogy egyszer sem estem el, és pártner nélkül is eljátszogattam a pályákon amikor csajok tovább aludtak,

-          csibe nagyon bátran szelte a legdurvább pályákat, az sem riasztotta el a meredek lejtőktől, hogy idén tökegyedül kellett síelnie, mert mi mindhárman a könnyebb szakaszokon viháncoltunk,

-          volt egy nagyon cuki pincérnyunyónk, akit első nap kiszúrtam magamnak és onnantól folyton ment a zsongás, a végére meg már mind a négyen rá voltunk cuppanva…nagyon helyeske itáliánó srác volt: nicola…

-          ugyanazt tapasztaltuk, mint tavaly tavasszal rómában: szinte kivétel nélkül minden olasz pasi jól néz ki, még a csúnyácskábbakon is van valami sármos,

-          bazisokat napoztunk és bazisokat síztünk, aminek eredményeként kb nullszalldóra kerültem a kipihentség és fáradtság tekintetében,

-          a rover iszonyat kényelmes volt, mintha egy puha bőrkanapén elfeküdve utaztuk volna le a 2x800 km-t,

-          reggelik után amíg a többiek készülgettek, mindig jengáztam egy rendhagyót, így a végén már embermagasságig fejlesztettem a tudományt,

-          bombardino: felforrósított sárga lötty magas alkoholtartalommal (whisky és rum) tetején hideg tejszínhab és fahéjas dió, mmm, idén forraltbor helyett ez vitte a pálmát,

-          idén már a felvonókból sem estem ki sosem, pedig azok tavaly mindig megvicceltek, mert ebben a régióban kurvasok féle cucc köti össze a pályarendszereket: beülős, beakasztós, húzódzkodós, tárcsás, kabinos… ez a val di fassa tényleg egy komplex síparadicsom,

-          csibe ipod nanoja remekül teljesített a hangfalakkal együtt, sokkal hasznosabbnak bizonyult, mintha hifiket hurcibáltunk volna,

-          és persze csomót fotóztam:

  

 

  

 

  

 

holnap reggel egy gyors egyetemi konzultáció, aztán futás haza tanulni, mert most még az angol tanfolyást is felfüggesztem, mert annyira rá akarok kapcsolni a finisre… különbenis 3 hét múlva irány barcelona egy hétre, addig pörgés van ezerrel.

lejegyezte nyunyó 20:23

2006. február 10., péntek

ABBA: fernando… mamma mia… dancing queen… chiquitita… erről a zenéről mindig muriel jut eszembe. a muriel esküvőjéből. és az álmok. hogy mindenkinek vannak (kell legyenek) álmai, amikért él, amiket valóra akar váltani, amikért érdemes élni. álmok, amik egész életünkre kihatnak. amikért mindent megteszünk. amikért muriel is mindent odaadott.

 

délután annyira furcsa volt az egyetemen szaladgálni. annyira furcsa volt így beiratkozni. már nem kell variálnom a tanegységekkel. már nem kell szigorlati pecsétekért sorbanállnom. nem kell cimborákkal egyeztetni hogy közös hülyülős óráink legyenek. nem kell órarend miatt izgulnom, hogy a 29 tantárgyamból hány előadás üti egymás időpontját. nem kell jegyzetcsereberélni. és egyáltalán: annyira furcsa volt az államvizsga felől érdeklődni. a diplomaosztó ünnepség dátumát naptárba írni.

 

mert nekem egész kamaszkoromban az volt az álmom, hogy egyszer majd egyetemista leszek. hogy bölcsészhallgató leszek. hogy hosszú sálam lesz (nem lett). hogy könyvtárakba járok. hogy naaagy filosz-gondolkodókat olvasok. hogy haverokat szerzek. hogy barátokra lelek. hogy előadás után nagyokat dumálunk. hogy nagy bulikat csapunk. hogy olyasmit tanulok amit szeretek. minden valóra vált. és ma ültem a buszon, és éreztem hogy elszorul a torkom. mert nekem ez iszonyú sokat jelent. nekem mindez egy nagy álom volt.

 

mostmár a következő nagy álmaimra kell koncentrálnom.

még szerencse hogy mindig vannak álmaim.

mert vannak.

ugye vannak?

 

ABBA: the winner takes it all…

lejegyezte nyunyó 20:34

2006. február 9., csütörtök

délelőtt csibésszel elintéztük a síelés utolsó előkészületi formaságait, így már itt virít az autóban (ami szintén gyorsan le lett cserélve kispözsóról hajónyi roverre, hogy biztonságban utazhassunk) szóval már itt virít az autóban az idei szerzeményem: a kishelyes piros overallom :)) tavaly kék overallban nyomtam, ami erősen autószerelő tanoncra emlékeztetett, de én nagyon élveztem, na most ez a mostani afféle forma1-es szerelőműhelyes, de nagyon kafec és szerintem tök menő.

 

mai angolt kihagytam, mert haladni kéne a holnap leadandó cuccaimmal, de nem nagyon megy most, inkább csak stilizálom a meglévő jegyzeteket, csak sajna ez nem elég már ebben a fázisban. kőkeményen haladnom kell, mert zsupsz a nyakamon a határidő…

de ez csak jó, akkor kapok szárnyakat, ha már szorul a hurok, ugyebár.

 

holnap még kiszaladok egyetemre intézkedni, aztán délután kezdődik a csomagolás, pakkok le a kocsiba, este szendvics- és salátagyártás ipari méretekben (mert a csajoknak is mi viszünk útravalót, cserébe ők hoznak szürcsiket), hogy aztán szombat reggel szépen útra keljünk a messzi itáliai hegyekbe és célba vegyük a dolomitok csúcsait. tavaly szakadó hóesésben utaztunk, emlékszem paráztam is rendesen mikor ránk sötétedett 2000 méter magasban az 1x1 sávos szerpentines kacskaringókon, csibe ideges és fáradt volt az egésznapi vezetéstől, én meg lenéztem az ablakból és 500 méteres szakadékokat láttam… úgyhogy idén süthetne a nap odafelé.

 azt viszont már nagyon ügyesen kitaláltam, hogy a közelben rendezendő torinói téli olimpiát minden este élőben nézem majd az olasz csatornákon, már ki is írtam az engem érdeklő sportágak időpontjait: műkorcsolya, műkorcsolya, műkorcsolya. a többi nélkül csak megleszek valahogy.

lejegyezte nyunyó 19:02

2006. február 6., hétfő

nahát, ekkora trágya buliban is rég voltunk, mint ez a szombati moulin rouge-beli buzibuli volt…kár is ecsetelni, mennyi minden nem stimmelt, inkább azon csodálkozom, hogy még mindig mennyire fel tudom húzni magam ezeken a basszuk át a másikat állűrökön…mindegy, nem ér ennyit az egész.

 

szombaton startolunk imádott itáliámba síelni, és ahhoz képest, hogy én három éve még zsigerből elleneztem ezt az egész sízős felhajtást, mostanra már olyannyira megfertőződtem, hogy kimondottan várom már: egy hét friss levegő, szikrázó napsütés, hófödte csúcsok, rengeteg mozgás, szállodai kényeztetés (négy csillag, azám!), szauna, gőzfürdő, olasz kaják, éjszakai kártyacsaták, cimborák…

 

ma hétfő van, és én szeretem a hétfőket. süt a nap, közeledik a tavasz, közeledek a diplomáimhoz, közeledek egy új élethez, van egy szuper fickóm, akivel szeretjük egymást, a családom maximálisan támogat mindenben, a barátaim megmaradtak…mi kell még? jól érzem magam a bőrömben, bár néha már megijeszt ez a negédes harmónia, ez a teljesség-érzet, szinte azon kezdek parázni, hogy azért minden mégse sikerülhet tartósan és biztos történik majd valami szar is velem…de addig legalább jól vagyok.

 

néha körülnézek magam körül, haverok, tanárok, barátok, uncsitesók, és elcsodálkozom, hogy mennyi piszlicsáré dolgon képesek agonizálni emberek, mennyire belefeledkeznek csip-csup problémáikba és önsanyargatva elpazarolni hónapokat-éveket, és aztán zsupsz azon veszik észre magukat, hogy jé baszki eltelt az életem és még nem is éltem, nem csodálkoztam rá a világra, nem ismertem meg önmagam, nem találtam igazi társat, pam-pam-pam… és ez néha elszomorít, hogy milyen sokan nem képesek túllépni dolgokon, vagy ha nem is túllépni, de legalább távolabbra látni saját kicsinyes kis életüknél…

lejegyezte nyunyó 12:08

2006. január 19., csütörtök

uramisten, el sem merem hinni, ma akkorát alakítottam a rettegett statisztika-szigorlaton, hogy még most is beleremeg a gyomrom ha visszagondolok…frenetikus élmény volt, sok pozitív csalódással, remek társasággal, igazi együtt-egymásért-izgulunk feelinggel…

17:55-kor jöttünk ki a teremből, roppant kimerítő vizsga volt, nemcsak szellemileg (mintha kifacsartak volna) de fizikailag is egy rongy vagyok, akkorát fogok ma jutalom-aludni, hogy öröm lesz nézni.

 

ön-díjazásként pedig még elcsíptem a műkorcsolya női döntőt, megvan az új favorit, karolina kostner olasz fenomén, aki beszarás mekkora kűrt futott, állva néztem végig mert úgy izgultam érte hogy szinte vele lélegeztem az élő adás alatt...és hát még a stat-élmények is egészen frissek, és ilyenkor sikeres vizsgák után mindig sokáig felfokozott hangulatban maradok…úgyhogy holnap (a kiadós és két hetet bepótló) alvás után nyomok egy szolit, majd déltől felváltva nyomogatom a eurosport és a m2 csatornákat, hogy élőben szurkolhassak fiú-kedvenceimnek: hisz jön johnny weir, evgeny plushenko, stefan lindemann és az abszolut kedvenc brian joubert…isteni kikapcsolódás lesz :)

lejegyezte nyunyó 22:58

2006. január 14., szombat

csibésszel soksok izgalmas fejlemények vannak, de mert most totálisan leköt a tanulás, azokról majd egy későbbi bejegyzésben.

 

azt mondják, az ember azt csinálja egész évben, amit az év első napjaiban csinált. micsoda baromság. akkor nekem 365 napig extenzionális logikát kéne tanulnom, ahogy tettem azt rögtön az újév napjaiban, de mert a sok tanulás meghozta eredményét, így soha az életben nem szeretném látni az afféle magasröptű mondatokat, mint:

 

…a duális szabály alapján az univerzális kvantifikáció a konjukció általánosítása, az egzisztenciális kvantifikáció pedig az alternációé…és: alternáció negációja logikailag ekvivalens a tagok negáltjainak konjukciójával…és: bármely kondicionális logikailag ekvivalens a kontraponáltjával…

 

aztán még gyorsan lenyomtam egy szisztematikus filozófiát is, azt már sokkal jobban élveztem, kimondottan felüdülés volt például a széchenyiben naphosszat freud tanulmányát olvasni a zsidóságról és heideggert összevetni nyírivel. igazi jutalomjáték volt az a vizsga.

 

azóta pedig gőzerővel készülök a rettegett statisztika szigorlatomra, ami annyira kimerít, hogy naponta két órát alszom délutánonként…cipóra alszom a fejemet, de egyszerűen nem bírom másképp a reggeltől estig tartó matekozást. ez rémes. én kikérem magamnak, hogy bölcsész létemre ilyenekkel kelljen viccelődnöm. és sajna nem vicc. csak az vigasztal, hogy a tavaly nyári szoctöri szigorlaton (ami a legnehezebb a hat szigorlat közül) olyat tündököltem hannibal előtt, hogy öröm volt megélni. ez erőt ad. ha erre képes voltam, nem lehet nagy gond.

 

tegnap barbi (aki most készül a szoctöri szigorlatra) az alábbi mailt írta estefelé, mikor már (gondolom) túlvolt egy-két felemelő habermas, mannheim, bourdieu-tanulmányon:

Eltűntél Szerelmem???

Téged is elnyelt az oktatás, törjünk ki!!!!! :))) forradalom szagot érzek a

levegőben!!!

merj kitörni!! velem együtt, eldobjuk a diplomát és irány Arisona, vagy

Mexico! :))

na, folytatom Habermast, szerintem megőrültem. Puusz.

lejegyezte nyunyó 21:17

2005. december 27., kedd

szakad a hó. végre. és végre karácsony. szenteste anyuékkal és tesómékkal és mamával, majd családi tradícióinknak megfelelően ünnepi vacsora és ajándékozás után mindannyian irány unokatesómékhoz, ott folytatva a családi sztorik felemlegetését… mikor anyum egyik évben megvágta a kezét és nem akart elállni a vérzés, és egész szenteste véres gézdarabokkal szaladgált. mikor balázstesóm a hallal együtt belepaszírozta a szűrő egy darabkáját is a halászlébe és mindenki óvatosan szürcsölt. mikor mama hozzánk átjövet félúton elejtette a karácsonyi csokis fatörzset, majd úri könnyedséggel kiemelte a hóból, visszatette a tálcára és mindezt csak azután mondta el nekünk, hogy már megettük a sütiket. mikor bendegúz (tesómék labradorja) még egészen pici volt és kikéredzkedett az erkélyre majd ott egy akkorát szart, hogy a termék majdnem nagyobb volt mint maga a kutya, és hát a mi családunk cica-kaka-méretekhez van szokva. vagy mikor mama tavaly németországban töltött fél évet és ez volt az egyetlen karácsonyunk nélküle, és mikor szenteste körbejárt a telefon a hangjával, mindenkinek könnyes lett a szeme. és mikor edit utoljára töltötte velünk a karácsonyt mielőtt örökre elment.

 

és még mennyi hasonló történet van. mircea eliade írja a szent és a profán-ban, hogy az ünnepet épp az különbözteti meg a hétköznapoktól, hogy gondolatban—lélekben olyan dolgokat is átélünk újra meg újra, amiket amúgy a feledés homálya fed életünkben, és a családi összejövetelek pont ezeket a közös emlékeket hozzák felszínre, amik összetartanak bennünket.

 

csibésszel, szintén hagyományainknak megfelelően, 26-án jött hozzánk kettőnk Jézuskája, immáron ötödször… mondtam is anyunak, mikor egyik reggel ültünk a bejglis-kakaós reggelinél, hogy ez egy hetero kapcsolatban már rég eljegyzés lenne vagy mifene. ők apuval két év után jegyezték el egymást, igaz viszont, hogy tesómék meg 14 éve vannak együtt bármiféle papír nélkül.

 

szóval szép karácsonyunk volt. meseszép. ma pedig szakad a hó. nem is kell több. csak sajna egész nap-egész héten a szaros formális logika-könyv felett kell ücsörögnöm, ami rémesebb és unalmasabb bármi eddigi vizsgakészülésemnél. ezért is megy nehezen. most is itt ülök, ahelyett hogy…

de sebaj, húsz perc pihenő engedélyezett, addig átlapozom az utikönyvemet (ja mert főajándékom gyanánt tavasszal barcelona vár egy hétre csibésszel, bibibi) és nézegetem a fánkat, ami csibész kezét dícséri (az ajándékok pedig kettőnk kezét dícsérik):

 

 

 

jaj, és még javában lindáéknál ültünk szenteste, akiknek idén szétrepedt a karácsonyfa-tartójuk, ezért az utsó pillanatban futkostak mentő megoldásért, mire anyám kommentárja:

- hát miért nem raktátok bele egy vödörbe azt a fát, az is jó lett volna, nem?

- jaj kató, mert csak egy vödrünk van és akkor mibe mossak fel?

- hát a másikba…

lejegyezte nyunyó 16:14

2005. december 22., csütörtök

száznegyvenkettedszer is megnéztem az előbb a micsoda nőt, imádom, most pedig éhező légyként tapadok az m1 képernyőjére, mert elképesztően cukinak találom lakner zoltán ifjú politológus-titánt: eszméletlen jóképű, megnyerően elegáns, fiatalos mégis konzervatív, és ahogy az r-hangot franciásan ejti, húúú, hát zabálnivaló egy fazon...és jé tök érdekes, ilyen fess fickók szájából még a témát is érdekesnek találom, képes vagyok órákon át aktuálpolitikai kérdéseken agyalni... hát szegény julien sorelnek mennyire igaza volt anno. nem is értem egyébként, hogy lehet ennyi helyes fiatal politológus, hisz giró-szász andrás sem piskóta a maga nemében... no de most usgyi aludni, mert holnap még be kell csomagolnom a mai filmnézés alatt legyártott ajándék-dobozaimat.

lejegyezte nyunyó 23:27

2005. december 21., szerda

tegnap még futottam egy nagy kört barbival a még hiányzó néhány ajándékért, jól elmászkáltuk az egész napunkat, persze megint megspékelve jónéhány forraltborral, és mert estére sikerült az utolsó darabokat is beszereznem, hát mától szombatig kizárólag a karácsonyi ráhangolódással foglalatoskodom. be kell valljam, nagyon élvezem.

 

besegítek anyunak is, aki már hétfőtől szabin van, hogy nyugodtan tudjon készülődni és karácsonyi hangulatot varázsolni a lakásba. ma minden helységben ablakpucolás, függönymosás, leszedés-felrakás volt a részem, klassz kis meló, közben azért pakolásztunk ezt-azt, csak úgy levezetésképpen, és persze már javában folyik a temérdek sütemény átszállítása mamától, holnap szobák takarítása lesz soron, porszívózás, portörlés, felmosás, könyvek portalanítása (ami önmagában élmény, tekintve apuék másfél ezres könyvgyűjteményét), és akkor péntekre csak a fürdi meg a konyha marad. közben persze javában készül az ünnepi menü is: holnaptól rotyog a töltöttkáposzta, szárad a kifli a mákosgubához, pikkelyezik a halat a halászléhez, párolódik a lilakáposzta a kacsához, és jönnek a rémséges cupákok a kocsonyához, amik fölött mai napig nem térek napirendre.

 

esténként pedig buzgón gyártom a dobozokat az ajándékokhoz, sikerült tök fasza vastag kartonpapírt szereznem, így péntek este—szombat reggel már csak szépen csomagolgatni fogok, szalagokkal variálni, papírokkal kreatívozni, azt különösen szeretem. buzis dolog? nem is értem…

 

csibész ma céges karácsonyi murin van, délután mikor beszéltünk, nagyon kis fáradtka hangja volt, szegénykém baromi húzós melós perióduson van túl (vagyis még nyakig benne), épp ráfér már egy nagy adag ünnepi lazítás. athéni szilveszter ugyan meghiúsult, de január első heteiben végre szabin lesz és töltődhet a drága majd kedvére. én meg vizsgázhatom majd kedvemre, ehh.

lejegyezte nyunyó 23:11

2005. december 19., hétfő

atyaég, de szar volt este a "rossz nevelés"-t szinkronnal megnézni hbo-n... elképesztő dilettantimusról árulkodik, amikor már a sokadik almodovar-eposzt magyarítják olyan ordenáré összecsapott módon, hogy a traviknak / átoperáltaknak / nőimitátoroknak / és egyáltalán bármiféle transgender karaktereknek egy sima szenvtelen férfihangot adnak, aki silány monoton hangszínen beolvassa a szenvedélyes szövegeket... pedig baszki ha valakiből, hát almodovarból aztán igazán fel lehet készülni, kivétel nélkül mind a 14 filmjében felvonultat legalább egy (de inkább féltucat) identitás-problémás szereplőt, nem hiszem, hogy a magyar szinkronstúdiók ezt meglepetésként élnék meg...akkor a töksima queerasfolk-ban miért sikerült justinnak olyan fergeteges nyunyi-hangot találni? nyilván ugyanígy lehetne végre egy tisztességes travi-hangot is adni szegény pedromnak. fel vagyok háborodva. háborgok. nna.

  

na most hogy így kipufogtam magam, gyorsan össze is kapom magam és nyomulok be a citybe, mert még mindig maradtak hiányosságok az ajándék-listámon, amiket a hétvégi tömegmizéria megkerülésével igyekszek beszerezni a délelőtti órákban. csibész már tegnap este csomagolt, közben karácsonyi dalokat hallgattunk, tisztára úgy érzem magam, mint hat-hét évesen: naon-naon várom a karácsonyt...pénteken mamával elmentünk megvenni a fát, ez mindig a mi resszortunk (ezt hogy írjuk?), idén ezüstfenyő lesz, meseszép, és nagymamám annak ellenére hogy két hete minden nap sütivel kel és sütivel fekszik (az meg az ő resszortja), olyan erővel és lendülettel válogatta a fákat, hogy el se hiszem hogy idén volt 80 éves. és szemébe nézve egyre bizonyosabban hiszem, hogy végeláthatatlan optimizmusomat és rendíthetetlen életszeretetemet tőle örököltem.

és il divo christmas collectionja abszolut favorit ezen a karácsonyon. borzongatóan szép férfihangok varázsolnak rajta ünnepi hangulatot és emelnek lélekben transzcendens dimenziókba. szinte már kívülről fújom, annyit hallgattam, akár fel is léphetnék lehet?

lejegyezte nyunyó 11:01

2005. december 9., péntek

barbiékkal délután két forraltbort is bedobtunk gyors egymásutánban a vörösmarty téren, színezve picit az ajándékdömpinget, aztán zarába belépve fél pillanat alatt kivörösödött az orcánk, mint azoknak a dedósoknak akik egy korty pezsgőtől becsiccsennek, és végig-hahotáztuk mind a négy szintet, és egy bennfentes ismerős révén még extrém infókat is megtudtunk a zarás eladófiú-populációról...érdekesss. szegfűszeg-imádatom pedig nem ismer határokat, ezt múltheti karácsonyi ihletésű illatorgia-installációm is fényesen bizonyítja: na und.

lejegyezte nyunyó 18:25

2005. december 7., szerda

tegnap járt nálunk a mikulás :)) csibe még az ablakba is kirakta a bakancsát, de amelyik mikulással én találkoztam, az nem rak ablakba csomagot (különösen, mióta egyik évben úgy járt, hogy csibe ajándékát gondosan az ablakok közé illesztettem és ő meg baszott észrevenni, pedig piszkosul akcióztam és trükköztem hogy odatereljem a figyelmét---na azóta nálunk kézbeadós mikulás-zsákocska van).

 

és amúgy: csibe már a szilvesztert szervezi, springandris kiábrándított reggeli mailjével, barbiból tegnap ábrándultam ki, az időjárásból meg ma (minek süt a nap? miért nem szakad a hó?) persze kell nekem mindenkibe beleábrándulnom…mit ábrándozok én itten?

 

holnap rettenetes spss-zh, ezt is kellett nekem a diploma évére hagyni, statisztikából pontosan akkora penge vagyok most is, mint másodévben, vagy mondjuk mint 4 évesen. ahh. aztán angolos csoport-tali a januári folytatás egyeztetése végett, pénteken bandival könyvtárazás helyett ajándékokat shoppingolunk (igaz én szokatlanul jól állok idén, köszönhetően némi barter-biznisznek) és délután pedig csibe valami böszme volvo xc-vel szed majd össze a városban, kispözsót pihentetjük a hétvégére.

 

apropó hétvége: legurulunk nyúli birtokra, mert a víztelenítő téliesítő projekt óta nem is voltunk és meg kell nézni mi van, plusz gigantikus rekreáció van betervezve, mert csibe le van terhelve és fáradva nagyon, és nem szabad így beleesni a karácsonyba. ja, majd készítünk tuti lakásdíszeket, múlthéten már úgyis beszereztünk minden tuti hozzávalókat.

 

különben meg jó gyerek lehettem egész évben, mert virgácsot nem kaptam.

lejegyezte nyunyó 14:19

2005. november 14., hétfő

„my love is your love”

 

atyaég, tegnap véletlenül elcsíptük a szexésnewyork utolsó részét és én egészen meg voltam döbbenve… no nem kerribredsón és a sleppjén, mert ők pont úgy hozták a formájukat mint mindig, hanem az idő múlásán. mit múlásán: rohanásán. mert hisz tisztán emlékszem még az első széria epizódjaira, amikor csibésszel minden részt megnézettem (mondván ez kötelező) és barbival azonnal üzentünk egymásnak mobilon ha ránk vonatkoztatható jelenet (és észosztás) ment. aztán a további szériák valamiért ki-kimaradtak, hébe-hóba kapcsoltam csak oda, és most tessék, itt az utolsó: nem győztem kapkodni a fejem, jé baszki, mirandának már kölyke van, fúj, ez a kopasz charlotte pasija és tyű kerribredsó micsinál párizsban?

 

szóval rohanunk. nincs megállás.

 

egyébiránt nem győzöm magam utolérni leadandó cuccaimmal, szerencsére tegnap faszán ráéreztem a munka ízére és sokatsokat haladtam végre. ma el is emaileztem a konzulensnek, ha minden igaz, jövőhéten már élesben megy a módszertani rész. végre.

 

csibész ma itthon gyűjti az erejét, valami baci ledöntötte a lábáról, buzgón főzöm neki a teákat és gyártom az ínyére való kajcsikat, miközben újfent annyit haladtam az anyagaimmal, hogy holnap akár lógathatnám is a lábam, ha nem lenne angol. de lesz.

 

közben meg minden: szombaton hazaszállítmányoztuk az új szőnyeget és étkészletet, nagyon menő minden, nekem különösen a csoki és kávé különböző árnyalataiban pompázó szőnyeg a kedvencem. jó ránézni. aztán beszereztem egy kihagyhatatlan pepejeans dzsekit piros színben, nagyon menő, bár kurvára nem vágom hova fogom felvenni. max buzimuriba. de oda nagyon. szerdán pedig megyek átvenni a szemüvegemet, amire uszkve 7 éve nem volt példa hogy utcán szemüvegezzek, de most elérkezett az idő. és igaz hogy a gatyámat is otthagytam annyiba került, de ha már lesz, legyen olyan.

 

mostan meg rohanás tusolni, mert még ki kell rittyentenem magam estére, ugyanis springandrissal és rolandjával megyünk nem is akárhova: az operába :)) mmm, imádom az elegáns göncöket meg a fényűző előadásokat, legszívesebben a XIX. században élnék egy firenze melletti kastélyben bájos úrhatnám dandyként, némi spleennel szürkítve napjaimat naphosszat csak bálokban tengetném fiatalságomat.

lejegyezte nyunyó 15:59